Gyerekekem: miért aggódtok? Miért kétszékenyültek? Nem tudjátok-e, kisdedek, hogy én a ti Atyánkatok, Pásztorotokat, Megváltótok vagyok, aki az életét adta nektek és ha újra adni kellene az életemet nektek, szívesen meghalnék ismét. Ne féljetek, veletek vagyok. Én vagyok a kapitány, aki kormányozza hajóitokat.
Akár is sötét az éjszaka és viharosak a szelek, ne féletek. Akár is emelkednek a hullámok és úgy érzi, hogy a hajójátok összeomlik, ne féljetek; akár is szűkül az élet és a hullámok foglyul ejtik, ne féljetek, mert én vagyok az új nap fénye. Én vagyok a béké, amely lecsillapítja életeitek viharát. Én vagyok menedzseketök és útjatokat; szemetek alvása, bánattok öröme. Én vagyok asztalatokon lévő étel. Én vagyok Atyánkatok és barátaimatok. Hűségem a férfiak hűsége fölé emelkedik; híveim mindenkit ölel át, akiket szeretek. Könyörületem pásztoraim tápláléka. Én vagyok az örökzöld, friss legelőm juhainknak. Én vagyok a kristályos víz, amelyből lelötyögnek szomjukat. Én vagyok a világítótorony, amely megvilágítja életüket. Én vagyok bús juhaim vigasztalása. Én vagyok az éhezők kenyere, az elveszett útja, a beteg orvosa.
Tehát kisdedjeimet sohasem féljetek, mert én vagyok Pásztorotokat, aki nem alszik. Amikor kétség támad rajtatok, én vagyok igazságomat; amikor búsak vagytok, veletek vagyok oldalt. Amikor az éjszaka eltévedtetek, én vagyok útjatokat és amikor éheztek, én vagyok kenyerem. Miért féljetek tehát kisdedjeimet, mert én vagyok Pásztorotokat, aki vigyáz rajtatok. Nyomaimat hagyom az útatokon; megtisztítom az utat, ahol átmenetek és biztonságossá teszem útjatokat. Tehát kisdedjeimet ne féljetek és ne féletek, mert én vagyok a fény, amely továbbra is vezetni fog rajtatok.
Bátorul! Ne veszítsétek el reményt, mert várlak az út végén.
Pásztorotokat: JÉZUS NAZARETI.