A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

† Második Óra
6-tól 7-ig DÉLUTÁN †

Jézus elválik anyjától és az ekefőszobába tart

Előkészület minden óra előtt

Szeretett Jézus! Mivel osztoztam a fájdalmadban és az anyád sanyarú bánatában, látom, hogy választasz elmenni oda, ahová az Atya akaratának hív. És mégis Fiú és Anyja egy szeretettel van összekötve, amely tőlete elkülöníthetetlen. Így, Jézusom, magadat hagyod anyád szívében, s a kedves anyád is magát hagyni Tebenned.

Áldva egymást, Te, Jézus, utoljára öleled meg Anyádat, erőt adsz Neki az égető szenvedésben, amely vár rá, adjátok a végső búcsút és elmegyek. De halvány arcod, remegő ajkaid, fájdalommal teli hangod, mintha sírni akartál volna bocsánatkéréskor, mesélnek rólam, mennyire szereted anyádat és mennyire szenvedsz, mert elhagynod kell. De az Atya akaratát teljesíteni, egységben szeretettel alázatosan engedelmeskedtek ennek a legfőbb akaratra. Így javítanak azokért, akik túl sok rokoni és baráti kötődés miatt nem gondolnak az Isten akaratára, vagy nem tudják legyűrni a törvényes és szent érzelmeket, amikor kell. Ezáltal nem felelnek meg annak a szentség fokának, amelyre Istentől hívtak őket. Jézus, mennyi fájdalmat okoznak azoknak az lelkeknek, akik elutasítják szeretedet magukból, hogy elfoglalja teremtmények szerelme!

Szerelmem! Míg Tevel bűnhődök, engedj meg maradjak Anyádnál, vigasztalva és támogatva őt, amikor elmegyek. Utána azonban sietve fogom utamod követni újra. De nagy bánatomra látom, hogy anyám félelemtől remeg. Elválásának fájdalma olyan nagy, hogy hangja szárazszikra a szájon és nem tud szóval kijelenteni; majdnem elájul és szeretettel túlcsorduló szavakkal mond: “Fiúm, áldlak!” Milyen fájdalmas szakítás, keserű mint a halál! Szomorúságok Királynője! Emelj fel Téged, szárítsd el könnyeidet és osztozzak szenvedésedben.

Anyám! Nem hagyom magadat egyedül. Oh, vigyél velem. Taníts meg e fájdalmas órában, hogyan védjem és vigasztaljam Jézust, bűnhődjünk együtt, s ha le kell tenni életemet a védelmében. Nyugodtan maradok Téged alatt védő köpönyegedben. De egy pillantásodra repülök Jézushoz, hozom szeretetedet, érzelmeidet, szívességedet, egyesítve az enyémmel, minden sebedébe, minden vércseppjébe, mindennyi szenvedésbe és sértésbe. A fiú és leány szerelme, amelyet minden szenvedésben lát, csillapítja fájdalmát. Akkor újra menekülök Téged alatt védő köpönyeged alá és hozom a szívességét szeretetedet, hogy enyhítse a fájdalomban teli szívedet. Anyám, szívem erősen dobog, Jézushoz akarok menni. Amint csókolom anyai kezedet, áld meg engem úgy, ahogy Jézust áldtad és engedj elmennem hozzá.

Édes Jézusom! A szerelem mutatja meg nekem az utat, amit Te jársz. Kiugrok hozzád, amint a Jeruzsálemi utcákon sétálsz szeretett tanítványaiddal. Nézlek rádfel és még mindig halványt látok, hallom szép hangodat. De annyira szomorú, hogy belesüti az apostolaim szívébe, és teljesen megbántottak lesznek. "Ez lesz az utolsó alkalom," mondod, "amikor együtt járunk ezen az úton. Holnap elvonszolnak engem, kötözve, ezer gyalázattal." Mutatva a helyeket, ahol legrosszabbul bántanak és kínoznak, folytatod: "Az élet napja lemegy, mint az égbolton a Nap; holnap ebben az órában már nem leszek. A harmadik napon azonban újra felkeljek, ahogyan a Nap is." Ezen szavakon az apostolák még szomorúbbak lesznek és elhallgatnak. Nem tudják mit válaszolni. De Te, édes Jézusom, hozzádsz: "Bátorságot, ne legyetek lehangoltak! Nem hagyok magamra benneteket, hanem mindig velenket leszek. Csak el kell halnom a lelkeitek megmentéséért." Amint így beszélsz, édes Jézusom, nagyon megrendülsz. Rémült hangon folytatod tanítani tanítványaidat. Mielőtt bezárkodnál az alsó szobába (Felső Szoba), újra megtekintsz a lemenő Napot. Az életed is véget ér. -

Minden lépésedet azoknak ajánlod, akik életeik estéjén vannak és kegyben részesíted őket, hogy hazamenjenek Tebenned. Azt is megváltod azokat, akik dacban állnak a életük fájdalmaival és csalódásaival, és nem akarnak Tehöz fordulni. Ekkor újra elvándorol szemed Jeruzsálem körül, csoda helyszínei és kedvezményes helye. De Jeruzsálem már a keresztet készíti elő neked mindennek jutalmául, az istengyilkosság végrehajtásához kiszúrtatja a szegeket. Rémülsz, szíved törni akar. Siralmazd a város bukását. Így teszél jóvátételt annyian lelkéért, akiknek Te adtál magad és csodákat szeretettel alkotottál belőlük, de hálátlanok voltak, nem válaszoltak szerelmedre, s helyette legfájdalmasabb ízt kínáltak neked.

Szeretnék jóvátételt tenni Tebbelem, ezzel enyhítve szíved fájdalmát. Magamban látom, hogy Jeruzsálem látványa félelemmel tölt el téged. Elfordulsz tekinteted és belépesz az alsó szobába.

Édes szerelmem! Szorítsd magadhoz, hogy a bittersége legyen enyém is, s együtt Tebbelem ajánljuk azt az Atyának. De Te irgalmas tekintettel nézel rám, beléled öntöd szerelmed és áldást adsz nekem.

Részletek és Gyakorlatok

Szent Annibale Di Francia atya műve

Jézus gyorsan elválik Anyjától, bár a legszelídebb Szívében megdöbbentés éri.

Készek vagyunk feláldozni még az igazságos és szentséges szereteteinket is ahhoz, hogy teljesítjük a Isten akaratát? (Tegyünk magunkra vizsgálatot különösen azoknál az eseteknél, amikor elválnak tőlünk az Istenség jelenlétének érzése vagy a szentséges odaadás.)

Jézus nem hiába tette utolsó lépéseit. Ebben a dologban megdicsőítette az Atyát és kért a lelkek mentését. Mi is helyezzük el lépcsőfokainkba azt, amit Jézus elhelyezett—azaz áldozzuk fel magunkat az Atya dicsőségére és a lelkek javára. Ugyanakkor képzeljük el, hogy lépéseinket Jézus Krisztus lépcsőfokai közé helyezzük; és ahogyan Jézus Krisztus nem hiába tette őket, hanem mindent magában foglalt az összes teremtmény lépcsőfokaiban, javítva minden hibájukat, hogy adja meg a dicsőséget, amit az Atyának kell kapnia, s életet adjon minden teremtmény hiba miatt, hogy jót tegyenek—ugyanígy tegyük mi is, helyezzük el lépéseinket Jézus Krisztus lépcsőfokai közé a saját Szándékával.

A látszólagos szerénységben és összetartozásban járunk-e az utcán, hogy példa legyünk másoknak? Ahogyan szenvedő Jézus járt, beszélgetett időnként az apostolokkal, beszélve velük a közelgő Passiójáról. Mi mondunk beszélgetéseinkben? Amikor lehetőség nyílik rá, tennénk-e a Isteni Megváltó Passióját tárgyuljuk meg?

Apostolok szomorúságát és lehangoltságát látva, szerető Jézus próbálta vigasztalni őket. Mi helyezzük el beszélgetéseinkbe a Szándékot, hogy megvigasszuk Jézus Krisztust? Próbáljuk-e ezt Isten Akaratában tenni, másokban beöntve Jézus Krisztus Lelkét? Jézus az ebédlőszobába megy. Mi is zárjunk le gondolatainkat, érzéseinket, szívdobogásainkat, imáinkat, cselekedeteinket, étkezésünket és munkánkat Jézus Krisztus Szívébe a működés pillanatában; s így tévénk, az akcióink megkapják a Isteni Házasságot. De mivel nehéz mindig ezt a Isteni Házasságot tartani, mert nehéz a léleknek folyamatosan egyesülni vele, a lélek jó szándékának állásfoglalásával pótolhatja azt, s Jézus nagyon elégedett lesz. Ő leszel az ő minden gondolatának, szójának és szívdobogásainak vigyázó Óvára. Ezeket cselekedetekként helyezze be belőle és kívülről is, nagy Szeretettel nézve rájuk, mint a teremtmény jó akaratának gyümölcsei. Akkor amikor a lélek egyesül vele, azonnal tévénk Jézus közös munkát, s Jó Jézus annyira vonzó lesz az ilyen lelkre, hogy együtt teszi azt, amit ő is csinál, átalakítva a teremtmény munkáját Isteni Munkává. Mindennek ez az oka: Isten Jóságának, amely mindent figyelembe vesz és mindenre jutalmat ad, még egy kis cselekedetre is Isten Akaratában, hogy ne legyen megfosztva a teremtmény semmitől.

Ó Életem és Mindenem, vezess el engem lépéseidben, s ahogyan járkálok a földön, legyenek gondolataim az égben!

Áldozat és Háladás